Érkezés

A 15 órás kocsikázás már rutin feladatnak számított a Zakyinthos fele átélt 28 órás, buszos kéjutazáshoz képest. Szervezetem automatikus ön-narkózissal próbálta tudatomat teleportálni a két végpont között. Az elszórt pisi és szendvics szünetek alkalmával volt csak lehetőségem szembesülni a valós utazással, ami özönvizek és dugók monoton sormintájából állt.
Maastrichtban a szokásos szeles,esős holland időjárás köszöntött, mint rég nem látott pajtást. Szállásadóink szerint május óta még csak felhőket láttak. Nem hiszek nekik.
Nagyon  takaros kis helyem lesz ebben a félévben, majd rakok fel képeket is róla, ha beszerzek végre egy rendes fényképező gépet. Lehet, hogy havi négyszáz, de kb. olyan, mint otthon: saját hűtővel, mosdóval, fotellel, franciaággyal, nettel, tv-vel. Van közös konyha és egyszer a héten jönnek takarítani is. Maga a hát 5 percre van az egyetemtől és hasonló távolságra a főtértől, piactól. Az utóbbi helyen mindig lehet kapni frissen, olcsón tengeri herkentyűket, ezért elhatároztam, hogy minden nap eszem belőlük tápos csirkék helyett. Így legalább a kőolaj származékokhoz is hozzáedződik a szervezetem.
Az egyetemen szívélyesen fogadtak és a költözködés miatt ért lelki fájdalmaimat ingyen biciklivel és 7445 eurós egyszeri támogatással igyekezték enyhíteni. A fizetésemelési pálya elég világos, miután az összes pozíció bruttó és nettó összegét betették egy táblázatba az eltöltött idő függvényében, úgyhogy az egyedül izgalom az maradt, hogy nem rúgnak-e ki útközben. Minden gyorsan ment, hozzám vágtak egy köteg papírt, hogy majd olvassam el én a tudnivalókat.
Egyedül a HR-es lány van  kicsit zavarban, pedig még nem is találkozott velem. Először a holland egészségügyi kártya másolatát kérte tőlem, amit viszont csak azután lehet igényelni miután kaptam regisztrációs számot az önkormányzattól. Nem tudom mire számított, miután ő maga küldött el augusztus 24-re megbeszélésre az önkormányzathoz...Következő állomásként pedig 25-én 14.45-re Eindhovenbe szervezett nekem randevút, amihez segít majd kiölteni a papírokat aznap délben...Rendben, ehhez  legalább nem kell majd időben utazni, csak teleportálni.
Tegnap bejártuk szüleimmel a város főbb nevezetességeit szépen ráérősen, egy-egy belga sörrel gondoskodva az ízületek gördülékenységéről. Vacsorára egy tengerfenéknyi kagylót ettünk, amit a sörös alapra ráküldve biztosította az esti gyomortisztulást. Különösebb intermezzónk nem is volt napközben leszámítva, hogy anyukámat véletlenül bezárták egy kertbe, miután beosont virágokat tépkedni nézegetni. Állítása szerint gumósak, szóval nem is lenne értelme lopkodni őket. Hiszek neki :).
Egyelőre így telnek első napjaim, a sok teendőm mellett örömmel olvasgatom az otthonról küldött leveleket, amit ezúton is köszönök szépen mindenkinek! Folyt. köv.!