Amszterdam

Minden igyekezetem ellenére még mindig adós vagyok az első önálló hétvégém beszámolójával, amit egyből a legális könnyű drogok és prostitúció kultúra holland fővárosában, Amszterdamban töltöttem el. Meglátogattam ugyanis régi barátomat, ex ING-is kollégámat, Dávidot új otthonában. Ő is egy frissen külföldre szakadt, türelmetlen fiatal, akinek a helyét aztán én kaptam meg az ING tehetséggondozó programban. Ez utóbbi egy elég sikeres akció, sokan, akik belekerülnek, később könnyen találnak maguknak magasabb pozíciót a cégen kívül belül.
Pénteken estefelé érkeztem az Amszterdam-béli déli pályaudvarhoz, de még pont elcsíphettem a felhők közül metszőn átszökő, utolsó napsugarakat, miktől felragyogtak a körülöttem tornyosuló modern üvegpaloták. Lenyűgöző volt ahogy a kis zöldellő parkok kacsákkal, hidakkal együtt természetes egységet alkottak a csatornákkal szabdalt üzleti negyed kecses acélóriásaival.
A céges vacsorákon edződött, rutinos kollégánk, Frederick javaslatára vacsorázni egy jó nevű, indonéz étterembe mentünk. Külön garcon kísért a helyünkre miután 10 percet várakoztunk, hogy egyáltalán legyen egy asztalunk két főre. A menüt megkaptuk hollandul és angolul is, de ha még németül és franciául is odaadták volna, akkor se mentünk volna többre, mert a megnevezések nagy része így is indonéz volt, ergo bármelyik név rejthette volna a zacskós macskát. Hosszas optimizálás, preferencia rendezgetés után zseniális, áthidaló megoldásként kértünk egy két fős, kvázi degusztációs menüt, mert mindent tartalmazott, amit nem ismertünk. Egyébként is megérdemeltük.
Az egy órás emelkedett hangulatú várakozás még csak fokozta kíváncsiságunkat, hogy mégis milyen ízorgia fog majd minket arcul csapni a vacsora folyamán, ha ennyi ideig készítik elő a hozzávalókat. A misztériumot némileg metörte az a jelenet, mikor a pincér tekintete találkozott az én éhségtől kicsit kopogó, de még mindig kalandtól ragyogó, zöld szempárommal és a homlokára csapva a jegyzetfüzetét hevesen forgatva rohant vissza a konyhára. 10 perc múlva már hozták is elibénk sorjában kis tányérokon a fogásokat. Volt ott minden, amit csak kotorni lehetett a tengerfenékről, vagy a fűszeres szekrény sarkából: garnéla rákok kacsintgattak a paradicsomos pácból rokonszenvezve a rákszirmokkal, chipsek kerültek kalandba az édes mogyorószósszal, csirkék szomorkodtak a főtt tojásaik felett, egyedül a fej nélkül makréla nem tudta kifejezni érzéseit. A kaja karnevál résztvevői sárga rizs, zöldbab, szójacsíra és egyéb zöldségek társaságában várták a buli végét, hogy végre felzabálhassuk őket.
Szerencsére az egész úgy tocsogott valami csípős fűszerben, hogy önmagát fertőtlenítette a vacsora, de küldtünk rá magas alkoholfokú belga sört is biztos, ami biztos. Nem is tudtuk elképzelni, miként is fokozhatnánk még a hangulatot. Azt pláne nem jutott az eszünkbe, hogy a padló tisztaságáról majd egy kisegér fog gondoskodni, aki gyorsan kapkodta fel vacsora végén a lehullott darabokat. A pincérek szerint Amszterdamban ez alap, nincs  min csodálkoznunk. A végén még hálásak is voltunk, hogy legalább a patkányokat nem engedik be. Kicsit viccelődtünk is a szomszéd asztaltársasággal, kinek is lesz desszertje az egér, de azért nem nevettünk olyan jó ízűt rajta.
Másnap délelőtt szintén belga sörök társaságában múlattuk az időt, váltottuk meg sokadszorra a világot, és élveztük Amszterdam további belső és külső szépségeit. A szemközti téren rúdtáncoló, 60 éves, egy szál tangás öregember nem is tudom, melyik értékhez tartozott. A művész úr saját gyártmányú emelőjére erősített fel egy kötelet, majd azon mutatott be látványos tornászgyakorlatokat. Mikor 4 méter magasságból tótágast terpesztett be a nagyérdeműnek, akkor mindenkiből egyszerre tört fel csodálattal vegyített undorral az "úúúóóóááá".
Szerencsére addigra már boldog új számlatulajdonos voltam, úgyhogy semmi nem zökkenthetett ki az örömmámorból. Kiderült ugyanis, hogy az AB Amro banknál lehet holland számlát nyitni BSN szám nélkül akár szombaton is, ráadásul náluk a netes tartalom angol nyelven is elérhető. Az elégedettségemet növelte a pár euróért kötött felelősség és vagyonbiztosítás, amit két lélegzetvétel között sóztak rám a fiókban. Ha nem figyelek még csoportos kedvezményt is kapok, annyit köttettek volna meg velem.
Rámenős volt kicsit az ügyintéző, de tényleg igyekezett minden hasznos információval ellátni. Ő hívta fel figyelmemet többek között  az öt évente megrendezett hajó fesztiválra is, ami már épp két napja folyt a kikötőben. Az egész délutánt végül ott töltöttük Dáviddal fel, s alá járkálva a fregattok, kis, közepes, nagy hajók között a vitorlarengetegben, sőt tengeralattjáróval is találkoztunk! Egy koncerten még ingyenes kalóztetkókat is kaptunk, amire az aluljáróban aztán elismerően bólogattak a szembe jövő punkok.
Az estét egy nosztalgikus olasz étteremben zártuk, ahol az éves tréningek alkalmával már többször is beültünk elfogyasztani a maximum 20 eurós vacsoránkat. Olyan fárasztó és teljes volt az egész napunk, hogy még az ajándékba kapott boromat sem kóstoltuk meg. Majd legközelebb, mikor feljönnek a többiek is.