Bevándorló

Kerek két hét folyamatos ügyintézés, papírtöltögetés, telefonálgatás után kezd pislákolni a fény a regisztrációs labirintus végén, főleg miután anyukám buldózerrel törte benne az utat. Ezúton is köszönöm szépen! A városi önkormányzatnál rendkívül kedvesek voltak, mivel annak ellenére, hogy a születési anyakönyvi kivonat + állandó lakhely szerződés + útlevél szentháromságból az első kettő nem volt megfelelő, mégis igényelhettem BSN számot, ami gyakorlatilag az origó, nélküle a boltban is gyanakodva néznek rám. A lakcímet elhitték bemondásra, a születési anyakönyvi kivonatot meg ráérek később pótolni. Utóbbit el is hozta nagynéném a hétvégén, amit szintén külön köszönök!
A következő fok az Escher féle végtelenített adminisztrációs lépcsőn a bevándorlási hivatal volt Eindhovenben. Elvileg semmi retorzió nem járt volna, ha kihagyom ezt a lépést, de mivel rendes gyerek vagyok sok idővel és a munkanélküli segélyhez kellhet, úgy döntöttem, hogy inkább vonatozom egyet. Az egyetem ingyen vonatjeggyel bátorított az útra és készségesen ki is töltötték helyettem a holland nyomtatványokat. Egyébként is, mint már korábban említettem, mindenhova leszervezték a találka időpontokat (még ha furcsa ütemezésben is), így nekem csak a fenekemet kellett felemelni, ahogy otthon mondanák.
A bevándorlási hivatalban csadorba csavart csajok bevándorlók kisasszonyok intézték a többi bevándorló ügyeit törzskönyvezett hollandok felügyelete alatt. Szívmelengető életkép volt. A szokásos, hivatali kényszercsevegés közben viszont kiderült ama érdekesség is, hogy Hollandiában 3 Csapó él még rajtam kívül: Nóra, Erika és Katerina. Ezek szerint én vagyok az első regisztrált férfi Csapó! Már az első heteimen határokat döntögetek! Talán indítanom kellene egy holland Csapó klubbot is.